A pedagógusok két szakszervezete (Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete – PDSZ; Pedagógusok Szakszervezet – PSZ) az elmúlt néhány évben csak nagyon ritkán és meglehetősen általánosan nyilatkozott meg a pedagógusképzéssel kapcsolatban. Mindkét szervezett kerülte a pedagógusképzési modellek említését és esetlegesen ezekhez kapcsolódó döntési alternatívát.
Elsődlegesen az jut eszünkbe, hogy a közoktatást annyi teher nyomasztja nap mint nap, hogy képviseletek alig tudják kezelni a napi problémákat. Hogyan szakíthatnák időt – a jelen megoldatlan gondjai között – a jövőről való gondolkodásra? A pedagógusképzés problémáira? Még a pedagógus életpálya, mint közelebbi terület, csak-csak górcső alá vétetik…
Persze ez érthető is, hiszen a szakmában dolgozók inkább csak azokra a kompetenciákra hívják fel a társadalom figyelmét, amelyek nélkül nem lehet hatékony a kortárs pedagógus: fontos, hogy a tanárjelölteknek legyen szakmai tudása, rendelkezzenek olyan képességekkel, amelyek segítségével hatékonyan használják a gyakorlatban az ismereteiket és szeressék a munkájukat.
Szóba kerül a „konfliktuskezelés, a kooperatív tanulás, a kisebbségi kultúrák és életvitel megismertetése” és a „megváltozott társadalmi környezetben hatékonyan oktatni-nevelni tudó pedagógus”.
Egy területen azonban látható az egyetértés és a határozottság: a gyakorlat szerepének a kiemelkedéséről való gondolkodás területén. Ezzel pedig együtt jár az is, hogy előtérbe kerül az adaptív és reflektív tanulás támogatása.
Utolsó kommentek