A hétfői órám után, ahol gyakorlóiskolai órát látogattunk, mindenki indult a maga útjára. Aztán valahogy szóba került az, hogy a tudatosan a tanári szakot választó tanári mesterszakos hallgatóim mitől is félnek, amikor a tanításra gondolnak. Pontosabban arra, hogy majd hogyan is fognak ők tanítani az egyetem után. Tanulságos volt a beszélgetés, ezért írom le.
Elmondták, hogy leginkább attól félnek, hogy szaktárgyi tudásuk nem lesz megfelelő. Nem azt mondták, hogy nem lesz elegendő, hanem, hogy nem lesz megfelelő. Hogy igazából újra kell majd tanulni a tananyagot. Nem egyszerűen egy újrastrukturálásról van szó, hanem arról, hogy van olyan ismeret, téma, tananyag, ami nem kerül elő az egyetemen, és van rengeteg olyan, ami fölöslegesen jelenik meg a képzésben.
Elmondták azt is, hogy a túlterheléstől is félnek. Hiszen az egyetemen teljesítendő feladatokat is nehezen tudják teljesíteni. Nem azért mert egyébként dolgoznak, gyereket nevelnek, buliznak, hanem, mert az átlagos egyetemisták életét élik. Sőt, sokmindenben nem átlagosak, hiszen végeznek önkéntes munkát, kulturális programokon vesznek részt, rendszeresen tanulnak, komolyan készülnek a hivatásukra. És ugyanilyen, majdnem átlagos felnőtt, dolgozó életet szeretnének majd élni. A tanári munkával azonban nem lesz kevesebb a dolguk, mint most, ellenben minden órájukra komolyan kell majd készülniük.
Azt is mondták, hogy attól is félnek, hogy kivel fogják megvitatni kérdéseiket, kitől kérnek majd segítséget, ha elakadtak, vagy, ha csak kérdésük, elmesélnivalójuk van. Mi lesz a támogatott reflexióval? Hogy találják majd meg egymást, és mikor lesz idejük minderre.
És azt is elmondták, hogy tantestületben, közösségben, szervezetben kell majd dolgozniuk. És a kollegiális, szakmai kapcsolatokra nincs lehetőség igazán felkészülni. Mi lesz, ha az iskola, a kollégák, az igazgató nem lesz vevő arra, amit ők tudnak. Arra, amit ők szeretnének csinálni.
A magukkal, magukból fakadó bizonytalanságról már nem is beszéltünk. Mert az van, és arra mindenki tud befolyással lenni.
És nem beszéltünk még valamiről. A kezdő tanárok fizetéséről. Talán azért, mert nem maradt rá idő. Talán azért, mert mindenki számára egyértelmű, hogy mi is a helyzet. Vagy talán azért, mert számukra nem ez a legfontosabb kérdés. (Salát Magdolna)
Utolsó kommentek