Tanárképzés

Elmerengtem azon, mitől lehetnék jó pedagógus. Milyen pedagógusképzés az, ahol bemegyek én, ott „történik valami”, és kijön egy jó pedagógus.  De mi lehet az a valami? Száznál is több dolog jutott eszembe, de én csak egyet akartam, a legfontosabbat. Nem kedvelem a „csak egyet választhatsz” feladatokat, de most belekényszeríttetem magam a döntésbe. Eljátszottam a gondolattal: Ha találkoznék egy Jó tündérrel, és lehetne egy kívánságom, mit kívánnék? A cím jutott eszembe, és azóta sem ereszt.
Majd tovább gondolkodtam, és igaz kedvetlenül, de be kellett látnom, nekem könnyű megérteni azt a gyereket, akinek az idő néha megáll, majd elszalad. Azt is értem, kár küzdeni ellene. Mert ha küzd, és nagyon akar figyelni, először a tanár beszél, de ő már nem hallja, majd elkezd mozogni a tábla, aztán a pad, végül az egész terem, és a vége ugyanaz, mint mikor nem küzdött: az idő megáll, majd elszalad.
Nekem könnyű megérteni azt a diákot, aki számára a határidő, osztályzat lényegtelen. Inkább vállalja, hogy nem tudja, hogy elfelejtette megírni, mert nem tartja elég jónak, mert nem tökéletes.
Nekem könnyű elfogadni őket, mert ők én vagyok.
De hogy győzzelek meg téged, hogy ők éppoly értékesek,… gyerekek, mint az, aki számára az idő folyamatosan, egyenletesen múlik, aki elfogadja, sőt lehet, van olyan, aki még büszke is arra, hogy nem tökéletes. Aki lehet, épp te vagy.
És te? Te miként tudnál meggyőzni engem, hogy a te világod sem jobb, vagy rosszabb, csak más, mint az enyém.
Bárcsak tudnám a választ!
Bárcsak egyszer mégis összefutnék egy Jó tündérrel, és még egy kívánságom is lehetne! Most azt hiszem, azt kérném, hogy miközben ott „történik valami”, mutassa meg nekünk, hogy mi lenne, ha neked volnék!